Ha valakit elveszítünk, azzal saját múlandóságunkkal is szembesülünk. Ha szülőként nem beszélünk hitelesen a veszteségekről, a gyermek megérzi a lappangó titkot, és még sokkal jobban fog félni. Őszintének kell hát lennünk vele, de önmagunkkal is, hogy az, amit mondunk, összhangban legyen mindazzal, amit gondolunk, érzünk és teszünk.
A szülő halállal kapcsolatos gondolatai és félelmei alapvetően meghatározzák a gyermek érzéseit is. A legnagyobb segítséget a veszteség feldolgozásban az a felnőtt nyújthatja, aki maga is gyászol, és a gyermeknek módot ad arra, hogy gyászában részt vegyen. Még a kegyetlen igazság is könnyebben elviselhető, mint a nyomasztó titkok. Amit nem képesek megmagyarázni, az saját képzeletükkel pótolják, ez sokkal rosszabb, mint a valóság. Ha nem beszélünk a veszteségről a gyermekünkkel, azzal akaratlanul is letiltjuk a gyászát. Ez megrekesztheti a személyiségfejlődés folyamatát, olyan kapcsolatteremtési és érzelmi zavarok alakulhatnak ki, amelyeknek a hatása felnőttkorban is megmarad. Hogyan segíthetünk ebben a folyamatban gyermekünknek?
Erről szól ez a könyv, amelyben Singer Magdolna vezet bennünket végig ezen a folyamaton hitet és reményt adva, hogy a gyász, a veszteség túlélhető, feldolgozható.
Kádár Annamária
