– Pénzt vagy életet!
– Életet!
A revolveres merénylő ettől a választól úgy megijedt, hogy visszahőkölt. A számtalanszor elhangzott támadó felszólításra, amióta a világ világ, először hangzott el a fenti válasz. A rabló lövésre kész pisztolya megrezdült a kezében, és egyszerűen nem tudta, hogy mit tegyen. A megtámadott egyén két karját nyugodtan felemelte, mint akit nem érdekel, hogy mi lesz. Ez volt lefolyását és befejezését tekintve minden idők legkülönösebb és legszomorúbb bűnügyi komédiája.
Színhely: San Francisco, Oakland. Írta: az élet. Személyek: Egy ideges útonálló. Egy rezignált áldozat.
(Katonaság, néptelenség.) Idő: pénz.
– Barom! – ismétli a rabló. – Pénzt vagy életet! Nem hallotta?
– Mit ordít! Azt hiszi, süket vagyok? Miután szabadott választanom, hogy a pénzemet adjam-e vagy az életemet, én az életet ajánlottam.
Az útonálló helyzete kétségbeejtő volt.
– Ha komédiázik, pórul jár! Háromig számolok!...
– Maga egy számtantanár, becsületszavamra!... Mondtam, hogy az életet megkaphatja.
– Én ingyenélő vagyok, hát az életre nincs rezsim. De honnan veszek másik ötven centet, ha ezt odaadom?
Most képzeljük el a rablót. Agyonlőjön valakit, tehát villamosszéket kockáztasson ötven centért, vagy szégyenszemre távozzék e rövid beszélgetés után?
– Utoljára figyelmeztetem, és azután... – kezdte újra komolyan.
– Ne adjon terminusokat! Maga rám bízta a választást, most tessék lőni!... – És mert megszánta a pisztolyával tehetetlenül hadonászó támadót, szelíden folytatta: – Verje ki a fejéből, tisztelt martalóc úr, hogy én magának akár csak egyetlen vasat is adjak. Nincs rá eset, higgye el, drágám...
– Utoljára figyelmeztetem: ha hülyéskedik, úgy főbe lövöm, mint a pinty!
