Különleges város volt Rondó. A levegője tiszta és áttetsző, mintha a legfinomabb fényből szőtték volna. Törékeny lakói virágot ültettek, gondozták a kerteket és a parkokat, hóbortos épületeket húztak fel, társalogtak a madarakkal és a növényekkel, szerettek énekelni, rajzolni, verset írni. És boldoggá tette őket, hogy Rondóban élnek.
De Rondóba egy nap megérkezik a Háború, és már soha nem lesz semmi olyan, mint régen...
