Mennyi őstudást adnak át a mesék, azt sokszor fel sem foghatjuk! Csak ha kutakodni kezd utánuk az ember, akkor döbben rá, hogy a mese több mint tetszetős, édes történet. Egyes mesetudósok szerint sok mese átsegít a kamaszkorból a felnőtt létbe (Bettelheim, Boldizsár Ildikó), archetipikus képeivel, többszintes világával olyan helyzetet teremt, amely mindünkben ott él, és a napi feladatok, problémák megoldására képletet, kiutat mutat. Ismerjük ugye azt a helyzetet, hogy gyermekünk egyik napról a másikra megváltozik kívül-belül, előjönnek a serdülőkor zavarba hozó testi-lelki tünetei és vele együtt az a hihetetlen álomszerű korszak, amikor soha nem tudja, hol van, mi zajlik körülötte. Ez a Csipkerózsika-jelenség, amiből egyenesen a nagykamaszkori önmegvalósításra ébred. Kiskorban még tündérmese, félig felnőtten mindennapi kapaszkodó az élet elénk sodródó jelenségeire, problémáira. Olvassuk, meséljük, élvezzük együtt a meséket, hagyjuk beépülni minél hamarabb a gyermekek tudatába.
